SinkóKalló Katalin: Kalotaszegi nagyírásos – bővitett kiadás

Termékenység-varázslás, gazdagság, szerelem: ez mind varázsolható a kalotaszegi nagyírásos mintáit felhasználva – állítja Sinkó Kalló Katalin, aki több mint 40 év után újra kiadta gyűjteményét.

Kalotaszeg tájainak gazdag és sokrétű népművészete a XIX. században érte el fejlődésének tetőfokát. Több faluban virágzott ebben az időben a fazekasság, kályhacsempe-készítés, fafaragás, pingálás. A használati eszközöket, kapukat, kerítéséket, bútorokat faragással, illetve festészettel díszítették.
Gazdagodott, színesebbé vált a viselet, melynek egyes darabjait pompás hímzésekkel varrták ki. Nemcsak a textíliákat, hanem a bőrből készült ruhadarabokat, így a férfi és női mejjrevalókat is hímezték, színes selyem vagy gyapjúfonállal.

            A fazekassághoz, faragáshoz, festéshez és szűcsmunkához nem mindenki értett, ezekkel specializálódott mesteremberek foglalkoztak. Az egyes ruhadarabokat is hozzáértő asszonyok készítették: volt bujkacsináló, szoknya- és kötővarró, pártakészítő szinte minden faluban.
Ezzel szemben a lakásban használt vászonneműt minden asszony maga állította elő és ízlése-módja szerint díszítette is. Régen a vállfűs inget minden leány maga varrta meg magának, ezzel mutatta meg a falunak ügyességét, rátermettségét. Csak a nagygazdák engedhették meg maguknak, hogy másokkal szövessenek és varrassanak. Így tehát, más tájakhoz hasonlóan, Kalotaszegen is kialakult egy igen gazdag és jellegzetes hímzéskultúra.

            A Kalotaszegi nagyírásos gyűjtemény 1980-ban jelent meg először, és Sinkó Kalló Katalin azóta is azon dolgozott, hogy újra kiadhassa, kibővítve mindazzal, amit akkor nem tudott beleírni.