Szente B. Levente: Bongyó Bernyó nekersdországban

A XXI. fejezetből álló verses-mese, 7 soros, rímbe szedett, 3 szakaszokra osztott történetet mesél el egy Bingyó Bernyónak nevezett kis hernyóról, aki az Égigérő fának egyik levél országában lakik. A gúnynévként ráragadt Bingyó Bernyó kissé megbántva érzi magát, így elhatározza, hogy világgá megy. Az Égigérő fának leveléről-levelére való ugrálása közben, különféle kalandokba csöppen. A természetben élő igazi lepkehernyó felnőtté válása zajlik le itt - (míg a történet végére bebábozódik, hogy pillangó legyen) – mintegy tükörképe a valódi természetnek és az abban élő emberi életmódnak, annak az emberi gondolkodásnak, ami az ősi, népi világképét ma már csak elszigetelt falvakon mutatja meg. Itt érhető tetten az ember és világképe, útja a gyermek és a felnőttkor között. A magyar nyelv érdekes szófordulataival, archaikus világképével, hol a szavaknak súlya, jelentősége van. A mesét humoros szófordulatok szövik át, így válik a kis korosztályok számára is érthető, szerethetővé, fülbemászóvá.