Jelen tanulmányban a szilágysági magyar okta-tás egy szakaszával szeretnék foglakozni a század-forduló és a XX. század első feléből. Talán jelenleg a provincializmus amnéziájában szenvedő vidékünk kirekesztett minket a történelem centrumából, azonban ez nem volt mindig így. Mint ezt számos történelmi példa igazolja, egy ma még banálisnak vélt esemény az idő múlásával korszakalkotóvá válhat, és azt sem tudhatjuk, hogy a jövő mit tekint majd jelentősnek vagy értékesnek.