Ilyés András Zsolt: Igazságkeresők

Nyomtatás
Publicisztikai írások
Fan Courier szállítás ide: 25,00 lei
Személyes átvétel szállítás ide: 0,00 lei
Posta Romana szállítás ide: 20,00 lei
Fogyasztói ár23,00 lei
Leírás : A mikóújfalusi Ilyés András Zsolt, szabadúszóként publikáló szerző publicisztikai írásokkal jelentkezik sorban az ötödik könyvében*, melyek határkövekbe vésve a jó irányt mutatják. A göröngyös, hosszú úton, fáradtan baktató vándornak (olvasónak), annak, aki addig nem volt biztos abban, hogy a jó irány felé halad, annak, aki kételkedni kezdett már pár szakasz megtétele után, hogy talán nem is volt érdemes elindulni, e határkövekre vésett üzeneteket olvasva új erőre kap. Lelke megnyugszik, kishitűségének köde végképp eloszlik, s újra elindul, megértve, hogy habár a célért nagy utat kell megtennie, de jó irányba halad. Tudatosul benne, hogy nincs egyedül. Kísérői rossz döntései, megalkuvásai, hiszékenysége, azok az aprónak tűnő ballépések, azok a kis mulasztások, amit úgy ítélt meg, hogy nem igazán fontosak. Amikor engedte magát befolyásolni, amikor elfogadta azt, amit adtak neki, mert azért nem kellett különösebben megizzadnia, mert kényelmesebb volt így, és a mindennapok ragyogóbbak lettek, és azért odaadta hitét a hitetlenségért, gyökereit a gyökértelenségért, mert azt kérték cserébe… Az idegen eszmék, tanok. Az irányítók. Az értékromboló politikusok. S a politikusok mögött a pénzéhes sakálok. A magyar nyelv hóhérjai. A korcs liberalizmus itteni szolgái, akik tudatosan semmisítik meg ősi, hagyományos értékrendszerünket. Ma ez a trend. Viszont ott van a bércek mögött, az egyszerű székely pásztor is, akit megismerhetünk az Árulkodó madárkák című írásból, aki ritkán olvas újságot, néz televíziót. S talán soha nem latolgatta, hogy kire üsse a pecsétet, a józanul gondolkodó, aki meztelenül áll a maga természetes egyszerűségével az ősi székely erdők egyik tisztásán, és boldog, ért az állatok nyelvén, barátja a szél, aki távol van a mindennapok gonoszságaitól, neki a természet az Isten háza, aki mindent tud a madaraktól, akik a híreket hozzák: ''(...) Elpuhítja a kényelem az embereket, nem keresik az igazi megmérettetéseket. Megalkusznak sorsuk földi irányítóival a felkínált anyagi javakért, pedig csak az marad sajátjuk, amit a lelkük raktároz. Minden egyéb csak kártyavár. Volt időm felismerni, hogy a természettől kell példát venni: nem hazudik, csak ad és elvesz, áld vagy büntet. Ő parancsol, nem a pénz. Ha elindul, nem állhatja útját semmilyen emberi mesterkedés. Szépsége és rútsága mögött egyaránt a Teremtő szándéka áll, épp ezért nem rémiszt meg egy vihar, vagy egy medve közelsége. Hosszú évek óta csodálom leutánozhatatlan alkotásait, s minden éjjel egy csodás nap megélésének a tudatával térek nyugovóra... Nem bújhatok el teljesen a világ elől, mert a része vagyok, de ezt csinálom, mert szeretek itt lenni. Mehetnék külföldre, mehetnék gyárakba dolgozni, de nem érdekelnek a nagy pénzek, nem lépek a gyorsított élet lélekvesztőjébe. Itt mindenem megvan, amire szükség hajt: van tiszta vizem, van ételem, van békém, s van Istenem! (...) '' Az irány, létünk értelme, amit követnünk kell: Isten, a szülőföld és embertársaink szeretete, a család, őseink által ránk hagyott ezeréves természeti és lelki értékeink őrzése, védése és gyarapítása. Igen, ezeket is üzeni publicisztikai írásaiban, olykor enyhe iróniával a szerző, amiket rávésett azokra a határkövekre. Nem ostorral tanít, hanem szelíden adja tudtunkra történetleírásaiban hiányérzetét az elmulasztott, kihagyott esélyek miatt. Kedves Olvasó! A kőgátak, az elterelő utak tudatos építése az igazság megismerése ellen nem érhet célba. Az igazság fészkébe hiába kevernek kakukktojást, mert abból úgyis csak kakukkfióka lesz. E gondolatok akár mottói is lehetnének a falusi író, Ilyés András Zsolt remek publicisztikai írásainak, melyeket szeretettel ajánlok! G. Szabó Ferenc