Kásztl Katalin: CAROL

“−Tökéletlen világban, tökéletlen emberek szembekötősdit játszva, a tökéletességet keresik. ’’

“...Hogy állíthatjuk azt, hogy ismerjük a világot, és tudjuk, mikor és mit kell döntenünk, ha még saját magunkat sem ismerjük. A valódi énünket, azt az ént, aki ott belül érez, és kiabál eszeveszettül. Sebezhető, mint a napos csirke, mégis bátran tipeg a mezsgyére.”