Nagymamám, Nagy Zsuzsánna, 1911. január 16-án látta meg a napvilágot Somlyóújlakon. (Szinte teljesen magyar-lakta kistelepülés, mondhatni istenháta-mögötti, ha leszámítjuk, hogy Árpádkori temploma van.) Szülőfaluját csak nagy-ritkán hagyta el, bevallása szerint, ha Kínában született volna, akkor is „eljött volna errefelé”.
Jó interjúalany volt, mesélni azt tudott, és szeretett is. Sok mindent rámhagyott a régiekről.
Mikor régi időkről, gyerekkoráról mesélt, mindig kipirult, felderült az arca. Úgy tartotta: neki volt a legszebb „fiatal ílete”. 2000-ben hunyt el, 89 évesen. A jegyzeteim pedig most kerültek elő.